Dowina DC-333 LE



"Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?" Illetve, akarom mondani, egy gyönyörű akusztikus gitárnál? Hát egy másik akusztikus gitár! A szlovákiai Devin várának tövében járva - Balassit idézgetve - elmerenghetünk a hajdani végvári vitézek életén (kardozás, lantozás, csajozás), de jusson eszünkbe, hogy ott készülnek a remek Dowina gitárok is! Stanislav Petko Marinov műhelyéből kikerülő szép hangszerekről rendszeres olvasóink már kaphattak információt, de az emlegetett "másik akusztikus gitár", az új modell-sorozat (D-333 LE, DC-333 LE, DCE-333 LE) is megérdemli a figyelmet. 

A "cutaway" (DC-333 LE) változattal volt lehetőségem ismerkedni, a másik két modell ettől annyiban tér el, hogy D teljes, "kivágatlan" "dreadnaught" forma (vagyis itt a 14.bund fölött trükösebb a játék de kapunk egy kicsivel több mélyet és egy kicsivel több hangerőt), a DCE modellhez dukál "fedélzeti elektronika" is (Fishman PreSys), így ha mégis a 14. bund fölé kívánkoznuk, legalább erősítőbe dugva szólhat a rakkendroll.

A hangszert kézbe véve egyből látszik, hogy Marinov mester új, ún. "nyílt pórusú", selyemfényű lakott alkalmazott a laminált indiai rózsafa káván és hátlapon, a fehér szélezés (binding) pedig már messziről jelzi a hozzáértő szemeknek, hogy itt az átlagnál komolyabb gitárral van dolgunk. A mahagóniból készült, jól markolható "C" profilú nyak és a sűrűn erezett, ú.n. "bear claw" (medve karmos) amerikai sitkafenyő fedlap "satin finish" felületkezelése már követi a hagyományokat. A fogólap és a lábtalp (bridge) válogatott rózsafa, a szemöldök (nut) és a láb (saddle), - az állatvédők kedvére és tiszteletére - nem elefántcsontból, hanem az azt kíválóan helyettesítő PPs (polifenilén szulfid) Ivory-ból készül.Egy szó mint száz, szép ez a hangszer, visszafogott és elegáns. Ahogy illik, ahogy kell. Főleg, ha márka, a www.dowina.eu tanúsága szerint, egy gyékényen árul Taylor és Cort cégekkel.

(Látszik, Stanislav Petko Marinov érti a dolgát, hogy ilyen jó ár/érték arányú hangszereket tud készíteni. Igaz, több évtizedes aktív zenészi és hangszerészi - a rendszerváltás előtt a híres csehországi luby-i Cremona cégnél dolgozott - tapasztalat ál mögötte. Egyedi, mestergitárokat is készít, ugyancsak dreadnought, jumbo és classical formákban, igaz, ezek a hangszerek már 1500 Euro-s árkategóriába tartoznak.)

Ha megpengetjük a hangszert, azonnal érezzük, hogy remekül reagál a sitka fedlap, a rózsafa hátlap-káva kombinációnak köszönhetően érces, férfias gitárhangot hallhatunk. Alapfekvésben akkordokat sikálva tapasztalhatjuk, hogy a mélyek nem buffannak, a magasak csilingelnek, közép is van szépen (amit akkor fogunk majd igazán értékelni, ha mikrofon kerül a hangszerünk elé). Vagyis a Dowina DC-333 Limited Edition-ben "zenekari közegben" remekül használható hangszerre lelhetünk. Az önállóan fellépő fingerpickerek (vagyis ujjal pengetők) a dreadnought-ok helyett inkább a jumbo (lsd. Gajdacsi Gábor kiváló videóját a youtube-on a Dowina Chardonnay-val, igaz Ő itt épp pengetővel, de úgy mintha ujjal… !!!), a grand concert vagy a "000" formákat részesítik előnyben, ezért azt gondoltam, a kicsit több mély érdekében leengedem a húrokat egy egész hanggal, és láss csodát, nem csalódtam. Megjöttek a meleg, átölelő basszusok, a közepek szelídültek picit, a csilingelés maradt, a fedlap pengetésre történő reagálását sem éreztem lomhának. A virtuóz gitáros hölgy, Muriel Anderson nyomdokain haladva (immár "Dropped C"-ben) pöngetgettem a hangszert, és így is nagyon meggyőzőnek bizonyult.

Egy esetleges jövőbeni DC-333 tulajdonosnak még azon is érdemes elgondolkodni, hogy, hála a jó minőségű anyagoknak és a jó tervezésnek (gerendázat!!), érdemes a hangszert némi ráfordítással "föltuningolni".Egy igazi "nagyszínpados" hangszerré avanzsálhatjuk kedvencünket, ha beszerzünk rá egy komoly hangolókulcskészletet (pl. Grover 1:18), és a bundokat lecseréltetjük a gyárinál kissé acélosabbra. Igaz, ennek az utóbbinak az előnyeit leginkább "single string picking" (dallamjáték) közben fogjuk csak élvezni, de valószínűleg a "játékérzet" is tovább fejlődik ezzel a művelettel.

Nincs más hátra mint előre, érdemes kicsit elbogarászgatni ezen az új modellen, ha valaki épp akusztikus gitár vásárlásán gondolkozik. Én elsősorban azoknak ajánlanám, akik már túlvannak az első, tanuló hangszeren, vennének komolyabb hangszert, de nem akarnak rá vagyonokat áldozni, vagy olyan elektro-gitárosoknak, akik néha megpengetnének egy akusztikus hangszert is, de nem szertenének valami "olcó kínajit".

Árak: 

D-333 LE: 89 000 Ft.

DC-333 LE: 91 900Ft.

DCE-333 LE: 119 900Ft

Dowina gitárokat használnak:

Juhász Rob (Kowalsky meg a Vega, Slogan, INKA-H)

Dowina Chardonnay JCE

Berszán Miklós (Room of the Mad Robots)

  Dowina Chardonnay JCE

Kovács Kornél (Kornélkül. A Nyughatatlan)

DOWINE JCE 555

Tabáni István

DOWINA CLEC 999

Lytvynenko Andriy (Dawn of Tomorrow)

DOWINA Dowina Chardonnay JCE-LE

Csányi Szabi (Black-Out, Kényes Foltok)

DOWINE JCE555

Szabó Attila (FEET- Forgalom Elől Elzárt Terület)

DOWINA GAC555

Gajdacsi Gábor (Ganxsta Zoli és a Kartel)

Dowina Chardonay JCE

A szellem a palackból, illetve, a fából

A szlovákiai Dowina gitárok jelmondata („The Ancient Spirit of Wood”- vagyis kb. a „fa ősi szelleme”) nem csak puszta marketingfogás, valóságtartalmáról magam is meggyőződhettem, miközben két remek akusztikus hangszerrel, a Dowina GA 222-vel és a Dowina Chardonnay JCE-LE-vel tartottam szellemidéző szeánszot.

Az elmúlt évek során az akusztikus gitárok hazai piacán egyre több új márka jelenik meg északi szomszédaink felől, hadat üzenve a nagy, ismert gyártók keleten készült termékeinek. Ezek a hangszerek kiváló ár-érték arányt képviselnek, tulajdonosaik boldogan pengetik őket, még akkor is, ha a hangszerük fején nem egy ismert márkajel díszeleg. A Dowina gitárok is, amik Stanislav Petko Marinov hangszerész mester keze alól kerülnek ki,  követik a jó példát. Érdemes ezekre a hangszerekre odafigyelni, hisz ha „nyugatra” történő befutásuk előtt teszünk szert egy jól kiválasztott példányukra, majdnem olyan szerencsések lehetünk, mint az az amerikai nyugdíjas néni, aki még 1986-ban vásárolt Microsoft részvényt.

A Dowina GA (Grand Auditorium) 222-es a mérsékelt árfekvésű, tömör fedlapos „woody” szériából származik, amelyben ezen a modellen kívul létezik az 555-ös (aminek a hátlapja és kávája laminált mahagóniból készül), továbbá a 999 típus rózsafából. S mivel mindegyik típus Dreadnought, Jumbo és Grand auditorium formában is kapható, sőt, ezek mindegyikét választhatjuk "cutaway" kivitelben és akár fishman elektronikával is, meglepve tapasztalhatjuk, hogy a "woody" szériában 30 különféle modell között dúskálhatunk! No, de vissza a GA 222-höz!

Ez a hangszer már „kemény mutatói” alapján (grand auditorium forma, tömör amerikai sitka fenyő fedlap, laminált afrikai zebrano hátlap és káva, fényes lakkozás, nato nyak, rózsafa fogólap és láb) is jó választásnak látszik, de megpengetve egyenesen Mississippi  John Hurt szelleme bújik elő a hangszerből. Hangerőben is elképesztőt nyújt, ami fingerpickereknek (vagyis ujjal pengetőknek) nagy előny. A sűrű erezetű sitka fenyő fedlapjának és a jó gerendázatnak köszönhetően remekül „indul” a hang, a jól rezonáló fedlap a pengetésre gyorsan reagál. Engem némileg a hajdani "parlor” gitárokra emlékeztet, valószínűleg a jól markolható, húsos C nyakprofiljának és gazdag közepeinek köszönhetően. Slide technikára brutálisan jól szól. Nagyon szép, harmonikus megjelenésű, elegáns hangszer, a zebra csíkjaira emlékeztető zebrawood káva és hátlap exkluzív külsőt kölcsönöz számára.

A Dowina Custom Shop –Limited Edition Chardonnay JCE-LE nyilván Marinov mester egyik büszkesége. Mindent tud, amit manapság egy színpadra tervezett, komoly fémhúros akusztikus gitárnak tudnia kell: cutaway jumbo forma, tömör kanadai cédrus fedlap, tömör mahagóni hátlap és káva, rózsafa fogólap és láb, rendkívül kényelmes mahagóni nyak, Grover kulcsok, Fishman Prefix elektronika, kromatikus hangológéppel spékelve. A Dowina hangszerek egyébként gyárilag D'Addario húrokkal vannak szerelve, ez a modell az elegáns és tartós "exp" szériából kapott egy készletet. Merő kiváncsiságból lecseréltem egy divatos, ám drága márkára (na jó, nem kertelek, ideírom: Elixir), és hallhattam, milyen érzékenyen reagál ez a gitár változásra. Megvallom, én kedvelem az Elixirt a jumbokon, (érdekes, de dreadnoughtokon valahogy nem jön be), és szerintem a Chardonnay-nak is jót tett. (Érzetem szerint a mélyek így nem "buffanak" akkorát, ércesebb a hangkép, leeresztve "open G" vagy "open D" hangolásba sem "ülnek le" a basszusok. Persze, tudom, Stein Martinnak nagy, vörös és elálló füle van, és van akinek tetszik a nagy vörös és elálló fül, és nyilvan van, akinek meg  a "buffanás" tetszik.)

Amúgy a jumbo gitárokról alkotott kép alapjait két nagy, tengeren túli márka kezdte megrajzolni. Ők a "fenyő fedlap + juhar hátlap és káva", illetve a "fenyő fedlap + rózsa hátlap és káva" modelljeikkel lágyították (és borsos áraik miatt gyakran fájdították) a gitárosok szívét. Marinov mester azonban nyilván nem akarta újra feltalálni a langyos vizet, ezért a cédrus fedlap + mahagóni hátlap és káva kombinációval egy egyedi hangú jumbo gitárt készített. Ha a „fedélzeti elektronika” ajtaját kinyitva bekukucskálunk a hangszerbe, láthatjuk az elképesztően precíz illesztéseket, a gyönyörűen faragott gerendákat. A "flamed" juhar szélezés átragyog a selyemfényű hangszer visszafogott eleganciáján, a fejen a gyöngyház „D” betű diszkréten jelzi a márkabéli hovatartozást. Ezen a szinten már nem ecsetelném a hangszer hangját, hiszen a gitár - csakúgy, mint a bor, Merfelsz Gábor, kiváló borász cimborám szavai szerint- szubjektív termék. Tessék elmenni és kóstolgatni ezt a chardonnay-t, bizonyára sikerül előcsalni a szellemet a palackból, azaz, a fából.